Mi a mondat?

Olyan könnyen dobálózunk ezzel a szóval, hiszen mindannyiunk számára ismerős, hogy gyakran bele sem gondolunk, hogy miről is beszélünk. Hogyan definiálható hát a mondat? Avagy, mitől mondat a mondat? Vigyázat, a két kérdés csak látszólag jelenti ugyanazt.

Nézzünk néhány definíciót, egyet egy könyvből, a többit a netről:

1. Beszédünk és írásunk mondatokból épül fel. Mondatainkat általában szavak összefűzésével alkotjuk, de vannak egy szóból álló mondatok is. (Rácz Endre – Takács Etel, Kis Magyar Nyelvtan, 1991)

2. A beszéd legkisebb egysége, amiben minden esetben kifejeződik a beszélőnek a valósághoz való viszonya, és azon szándéka, hogy a hallgatóra valamilyen hatást tegyen.

3. A beszéd és az írás egysége.

4. A mondat a szöveg és beszéd egysége, kapcsolatot teremt a beszélő, a hallgató és a valóság között, a közlést egy teljes jelentésmozzanattal viszi tovább, kifejezi a beszélő nyelvi igényességét.

5. A beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, mely a beszédfolyamatot, illetve a beszélő és a hallgató közötti kommunikációs kapcsolatot egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy felhívó mozzanattal építi tovább.

Azt hiszem ez a néhány példa bőven elég, hogy bemutassa milyen definícióink is vannak a mondatról: szomorúan ellentmondásosak, ködösek és nem ritkán szégyentelenül tudálékoskodók is. Miközben a lényegi kérdést (Mi a mondat?) sunyin megkerülik. Tehát: se pénz, se posztó. Definíciót nem, okoskodó ködösítést a beszélő és a valóság kapcsolatáról, meg a kommunikáció mozzanatos továbbépítéséről viszont annál többet kapunk. Különösen az utolsó esetében éreztem: ez a “mondat” akármi is lehetne. A fenti meghatározások azért is ellentmondásosak, mert nem teszik egyértelművé, hogy az írott, vagy a beszélt nyelv, esetleg mindkettő egységének tekintik a mondatot. Meglepő, hogy a kettő nem ugyanaz? Számomra is az volt…

A nyelvészeti zsargon szövegnek nevez mindent, terjedelemtől függetlenül, amit emberek leírnak vagy kimondanak. Ennek a definíciónak az előnye az, hogy van egy pontos és általános fogalmi kategóriánk, amit további csoportokra oszthatunk. Ezek szerint léteznek írott és kimondott, vagy ha úgy tetszik, “beszélt” szövegek. Itt érdemes megnéznünk az angol nyelvű definíciókat. A szöveget az angol “text”-nek nevezi. Ez a szó elsősorban írott szöveget jelöl, azonban nyelvészeti szakszóként beszélt szöveget is jelent. Mindkettőt kisebb egységekre oszthatjuk. A beszélt szöveg alegységét az angol “utterance”-nek nevezi: valami, amit kimondanak. Az írottét “sentence”-nek hívja. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol a mondatdefiníciónk gyökerezik. Különbséget teszünk az “utterance” és a “sentence” között.

Az írott és a beszélt nyelv két, szinte teljesen különböző birodalma a kommunikációnak. Fizikai különbségeik miatt céljaik és eszközeik is teljesen eltérők. A beszélt nyelv jóval megelőzte az írásrendszerek kifejlődését, vagyis az emberek sokkal hamarabb beszéltek, mint írtak. Az írással ellentétben a beszéd nem igényel különleges képességeket, és tárgyi feltételei sincsenek. Előnyei közé tartozik, hogy gyorsabb, és a nonverbális kommunikáció eszközeivel is kiegészíthető. A hanglejtés, a gesztikuláció, vagy épp a mimika segítségével olyan információt is gyorsan meg lehet vele osztani, amit írásban csak nehézkesen és lassan. Azonban hátrányai is vannak. Tünékeny, hiszen, ahogyan a közmondás is mondja: “A szó elszáll, az írás megmarad.” A beszélt szövegek nem időtállóak, a hatótávolságuk is kisebb, hiszen csak addig érnek, ameddig közvetítő elemük, a hang ér. A beszéd alapvető jelentésközvetítő elemei a hangok, illetve ezek sorozatba állított kombinációi. Az ember hangsorozatai tagoltak, vagyis a beszédben rövidebb-hosszabb szünetek vannak.

Ezzel szemben az írott nyelv a vizuális kultúra része, hiszen mindegyik írásrendszer szimbólumokat használ a beszéd lejegyzéséhez. Egyes írásrendszerek képeket, később sematizált képeket használtak, még később a jelek hangokat kezdtek szimbolizálni. Azonban minden írásrendszer jóval a beszéd után jelent meg. Az írás előnye a beszéddel szemben az volt, hogy időtállóvá és szállíthatóvá tette az információt és tapasztalatot. Úgy gondolom, hogy az emberi civilizáció fejlődésének az írás adta a legnagyobb lökést, hiszen általa vált lehetővé a tapasztalat megőrzése, szállítása és terjesztése. Az írásrendszerek azonban nem hangon, hanem jeleken alapulnak. És míg a beszéd esetében a jelsorozatok tagolását a szünetek jelzik, addig az írott nyelvben ugyanezt az írásjelek hívatottak elvégezni.

Nem akarok mélyebbre ásni a kelleténél, így most vissza is térnék a bejegyzés címében feltett kérdésre. Azonban mielőtt válaszolnék, újabb kérdést kell tisztázni. A nyelv mely birodalmában értelmezhető a mondat fogalma? Erre pedig a tapasztalatom segít választ találni. Miért nem megy a szövegértés az angolul tanulóknak? Azért mert mondatokat keresnek a beszélt nyelvben. Várják a szüneteket, a “mondat” elején és végén. Azonban amit hallanak nem “sentence”, hanem egy “utterance”. Ez azt jelenti, hogy nem olyan szünetek lesznek benne, mint a mondatban. Mi hát a mondat? Bármi is legyen, azt le kell szögeznünk: mondatok csak a nyelv írott birodalmában léteznek. Ennek értelmében a definíciójuk is csak az írás tudományán, azaz az ortográfián alapulhat. A mondat definíciója tehát: Írott jelsorozat, amely nagy betűvel kezdődik és mondatvégi írásjel van a végén. Semmilyen szemantikai, vagy jelentésre vonatkozó kitétel nincs ezen kívül. E szerint a definíció szerint tehát a mondat önmagában nem hordoz sem értelmet, sem jelentést. Egy formai egység, amit fel lehet tölteni.

Ezzel szemben az utterance a beszélt nyelv alegysége. Ennek már nem olyan könnyű definíciót alkotni, azonban ezt is szünetjelek határolják. Érdemes megnézni a beszélt és írott nyelv szüneteit. A képen látható mondat* leírva így néz ki [1].

This is an utterance.

*Megjegyzés: a szövegbuborékban levő jelsorozat valóban egyfajta fúzió az írás és a beszéd között, hiszen az ember nem távírógép. Beszédben nem teszünk vesszőket vagy más írásjeleket és nagy betűt sem használunk. A példa ettől még nagyon is használható…

[1] How are you?

Lehet látni, hogy a szünetek és a hangsúlyok teljesen máshová kerültek? Ez hát a különbség az “utterance” és a “sentence” között. Az angolul tanulóknak pedig érdemes megjegyezni: hiába várnak a “sentence” szüneteire ha egy “utterance”-al állnak szemben. A mondat írott, a helyes központozás nem cél és ok nélkül való, a beszélt nyelv azonban “teljesen más tészta”. De erről talán majd legközelebb.