Figyelem a blogomat. Rendszeresen ellenőrzöm a keresési eredményeket, és az egyik örökzöld elemnek – legalábbis az Analytics szerint – a módbeli segédigék bizonyultak. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok ember ül le a gépe elé úgy, hogy nem érti, mik a módbeli segédigék, hogyan lehet őket használni és mire jók. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez így van. Az első néhány találat (1,2,3,4) a Google-ben egymásnak teljesen ellentmondó oldalakat dob ki, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani ezek után, hogy melyek a módbeli segédigék, mire jók és hogyan kell őket megfelelően használni.
A magyar terminológiában egyszerűen káosz van. Hány módbeli segédige van? És mitől módbeli az a segédige? Tovább megyek, mit jelent az, hogy segédige? Tapasztalatból tudom, hogy az átlag halandó, ha nyelvet tanul, nem tudja, hogy mi a különbség a főige és a segédige között, következésképp azt sem fogja tudni, hogy mi a különbség a módbeli és a nem módbeli segédigék között.
Most megint előbújik belőlem az idiómaszótár: “van erre egy ragyogó kifejezés”. Ez pedig nem más, mint a snake in the grass. Szó szerint: kígyó a fűben, átvitt értelemben olyan veszély, amit nem ismerünk fel, pedig általában a közelünkben rejtőzik. Azt hiszem nem nagyon kell magyaráznom, hogy mennyire megnehezíti az életünket ha nem tudjuk rendesen használni a módbeli segédigéket.
Clik here to view.
Treacherous!
Tehát, anélkül, hogy nagyon belemélyednénk, megpróbálok a cikk keretein belül pontos és egyszerű válaszokat adni azokra a kérdésekre, amiket – a keresőmotor tanúsága szerint – feltettek a monitor elé görnyedők. Figyelem, a miértekre nem, vagy csak korlátozott mértékben adok választ. Ha bővebben érdekel a dolog, és tényleg szeretnéd megérteni a modalitást, megjelölök néhány forrást, amit érdemes lehet megnézni, helyesebben mondva, megkérni a tanárodtól, hogy nézzen utána és magyarázza meg a keresett részt.
Mi a modalitás?
A modalitás egy olyan nyelvtani tulajdonság, amivel (tag)mondatok rendelkezhetnek. Ellentétben a magyar módokkal, ez nem a felkiáltó felszólító, kérdő, kijelentő, óhajtó sorozat. A modalitás egy olyan nyelvtani tulajdonság, aminek segítségével egy cselekvés valószínűségéről illetve szükségességéről adhatunk információt. Érdemes megjegyezni, hogy vannak olyan módbeli segédigék (pl.: a would) amelyeknek egyéb funkciói is vannak. Szintén fontos kiemelni, hogy egy tagmondatnak csak egy “modalitása” lehet, ez azt jelenti, hogy két módbeli segédige soha nem állhat egy tagmondatban. Ennek a szabálynak komoly szerepe van a helyes használatban.
Melyek a módbeli segédigék?
A mai standard angolban kilenc darab módbeli segédige van, se több se kevesebb. Aki nem hiszi, járjon utána. (Greenbaum,1996,1998) Ezek az alábbiak:
can could
shall should
will would
may might
must
Vagyis sem a need, sem az ought to, sem a used to nem tartozik közéjük. Hogy miért nem? A következő bekezdésben máris mondom.
Honnan ismerhetők fel?
Elsősorban arról, hogy önállóan nem jelentenek semmit. Ennek pedig az a következménye, hogy csak – legalább egy – másik igével együtt használhatjuk őket. Ez az ige mindig mögöttük áll, és a módbeli segédigét követő ige formája ún. base form. Ezt az igeformát egyes nyelvtankönyvek (pl.: a jó öreg Thomson & Martinet vagy az “új” Oxford Angol Nyelvtan) “to nélküli infinitive”-nek nevezi. Vagyis: a see ige base form-ja a see, a walk ige base formja a walk és a többi. Ebből rögtön láthatjuk, hogy a “used to” eleve nem lehet módbeli segédige, hiszen infinitve forma követi. Azaz:
1. I can swim.
2. I should swim.
3. I must swim.
4. I have to swim.
Az utolsó mondatban vajon módbeli segédige szerepel? A fentiek alapján már tudjuk: nem. De miért? Erre adok választ a következő bekezdésben.
Clik here to view.
Is of the essence.
A módbeli segédigék és az időbeliség
Az igék formái szoros összefüggésben állnak az időbeliséggel. A módbeli segédigéknek csak egyetlen formájuk van, vagyis – a közhiedelemmel ellentétben – nincsen sem múlt sem pedig jövő idejű formájuk. Mivel ez nagyban beszűkíti a használatukat, ezért olyan nyelvi eszközökre van szükség, amelyekkel megkerülve a fent ismertetett korlátozást, pontosan ki tudjuk fejezni magunkat a múltban és a jövőben is.
1. I can swim.
2. I could swim.
3. I will be able to swim.
1. I must go.
2. I had to go.
3. I will have to go.
Figyeljük meg, hogy jövő időben mindig egy to-val kezdődő, azaz infinitive formájú igét használunk egy ú. “félsegédigével” együtt, és hogy vannak olyan segédigék – például a must – amelynek nincsen múlt idejű párja. Mit jelent ez? Mindössze annyit, hogy a módbeli segédigék jelentését és használatát egyesével, külön-külön kell megtanulni, mert a fent említett általános szabályokon kívül nincs több olyan szabály, amelyik mind a kilencre érvényes. A félsegédigék egyébként ugyanazt a funkciót töltik be, mint a módbeli segédigék azzal különbséggel, hogy van múlt idejű formájuk illetve lehet őket kombinálni más segédigékkel, azaz lehet velük a jövő időről is beszélni.
1. I would open the door, if it was closed.
2. She would often sit in front of her house when she was younger.
Ez a példa azt mutatja meg, hogy ugyanazon segédige teljesen más jelentéssel bír a jelenben, mint a múltban. Ez mindkét olyan módbeli segédigére igaz, amelynek egyaránt van jelentése a jelenben és a múltban. Ilyenek a could és a would.
Remélem ez a rövidke cikk segített abban, hogy felismerjük, mennyire “nem mindegy”, hogy hogyan értelmezzük és használjuk ezeket a látszólag jelentéktelen, azonban annál fontosabb szavakat.
Ajánlott irodalom:
The King’s English (H.W. & F.G. Fowler ,1931)
Nagyon érdekes és mélyreható rész foglalkozik a shall és a will közötti különbséggel. Érdemes utánanézni.
A Student’s Grammar of the English Language (Sidney Grrenbaum & Randolph Quirk, 1991)
Egy pontos, komoly nyelvtankönyv. Angol szakosoknak kötelező, még akkor is, ha csak referenciakönyvként van megadva.